Minden természeti jelenségnek van egy általános hangja. A szél hangja például azon zajok összessége, melyeket fúj a szél. A fák lombjai. Az a sok lombkorona hangja pont, hogy a ’’szél hangja’’ kategóriába esik, ergo hallod amikor fúj a szél. Hasonlóképpen az avarral. Erre a hangra ébredni talán mindennél nyugtatóbb. Talán csak az vetekedik vele, amikor a kotyogós kávéfőző dübörgésével keveredik a frissen lefőtt kávé illata. Persze ez csak az olyan kemény függőkre vonatkozik, mint amilyen én is vagyok. Minél több érzékszervet érint egy-egy bizonyos inger, annál inkább felkapja a fejét rá az ember, az ébredés is szebb. Ez az érzés általában akkor kap el nagyon amikor a párom a konyhába tevékenykedik, és közben a ...

A tükörből visszaköszönő arcon már megint egyel több ránc található. Ismerős érzés lehet bárki számára (bár nagyon remélem, hogy nem) az, amikor az arca nem az idő múlása miatt változik meg egyre jobban, hanem a ramaty lelki állapota miatt, amit a kilátástalanság okozta stressz vált ki, vagy éppenséggel kudarcok tömkelege, amelyekre alig látszik egy kézzel fogható megoldás. Vagy csak ott vannak az olyan fellák mint én és jómagam, aki időről időre elkövetik ugyan azokat a hibáikat újra és újra, aztán eldöntik, hogy megváltoznak örökre mert ez így nem mehet tovább, aztán mikor rájönnek, hogy ehhez szükséges egy minimális szintű akaraterő akkor csak kifogásokkal legitimálják a saját hülyeségeiket…így aztán jön egy ...